Az egyik első szereped az Első Tündér volt a Szentivánéji álomban.
Igen, de még ezelőtt, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán történt az első találkozásom a Szentivánéji álommal. Mestereim, Horvai István és Kapás Dezső már az első évben minden osztályukban a Zuboly-gyakorlattal kezdték a tanítást. Zuboly a Szentivánéji álom egyik mesterembere, amatőr színész, aki minden szerepet szeretne eljátszani. A gyakorlat lényege, hogy nekünk a Rómeó és Júlia minden szerepét el kellett játszanunk. Ezáltal a tanáraink megismertettek minket egy adott színdarabbal, másrészt a „zubolysággal”, ami arra nevel, hogy minden szerepedet szeresd, minden szerepről tudd, hogy miről szól, miért te kaptad, mit akarsz vele elmondani. A mai napig emlékszem az osztálytársaim Zuboly-gyakorlataira, annyira különlegesek voltak ezek a szituációk. Az osztályunk később feldolgozta a Szentivánéjit, akkor Hermiát játszottam. Néhány év múlva, 1983-ban Marton László a Pestiben színpadra állította és nagyszerűen elemezte a darabot. Rudolf Péter volt Puck, én az Első Tündér szerepét kaptam, mi kezdtük az előadást. Izgalmas rendezés volt, amiben öröm volt benne lenni. 

Ha jól tudom, az esküvőd is köthető a Szentivánéji álomhoz.
Délelőtt esküdtünk Kaszás Attilával, délután elmentem a Pestibe, lejátszottam az előadást, és utána egy kedves ismerősünknél buliztunk. Akkor még nem volt Budapesten lakásunk. Kértem a fodrászoktól, hogy ne kelljen feltennem aznap az egyenparókát. 

 
Mit vársz a tavaszi premiertől?
Biztos vagyok benne, hogy Dani vezetésével és ezzel a remek csapattal ismét egy különleges előadás készül. Az Ahogy tetszik után ez lesz Dani második Shakespeare-rendezése. A darab Nádasdi Ádám és Závada Péter fordításában kerül bemutatásra. 

  

 
Ahhoz mit szóltál, hogy Dani neked szánta Puck szerepét?
Az ember életében, ha sok mindent elér, díjakat kap, színházigazgató lesz, a következő kitüntetés az, ha egy fiatal alkotó felkéri, hogy legyen a társa a következő munkájában.  

hirdetés